Csigó Kornél vagyok, 39 éves, nős, két gyermekes családapa. Sopronkövesden nőttem fel, ide jártam óvodába és általános iskolába is. Legnagyobb szerencsémre többek között olyan kiváló tanárok tanítottak, mint Koncz Péterné, Magdi néni és Szőke Kati néni, akik nem csak a tantárgyakból, hanem az életből is felkészítettek bennünket. A középiskolát 1999-ben a győri Jedlik Ányos Gépipari Középiskolában folytattam, 5 évig voltam kollégista, és műszaki üzletszervező technikus végzettséget szereztem. Ezt követően, 2004-ben sikeresen felvételiztem a budapesti Államigazgatási Főiskolára, (mely közben a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara lett) ahol három évvel később diplomáztam.

Feleségemmel, Licskai Nikolettel 2 gyermek boldog szülei vagyunk. Vanda kislányunk másfél éves, fiúnk, Levente 3 és fél éves. Úgy véljük, hogy a gyermek áldás. Az élet kiteljesedése és egyúttal értelme is a gyermekvállalás. Nincs is ennél felelősségteljesebb feladat az életben.

A Csigó család tradicionális sopronkövesdi család, apám tősgyökeres kövesdi, dédnagyapám, Csigó János a II. világháborúban elesett hősi halott, neve a helyi Hősök terén lévő emlékoszlopon olvasható.

Édesanyámat, Horváth Katalint nagyon sokan ismerhetik, ő a helyi Fehér Csárda Vendéglő lelke, a legtöbb embernek Kati néni. Neki köszönhetem, hogy az életem ott tart, hogy nyugodt lelkiismerettel vághatok neki a polgármesteri tisztségért zajló versenynek. Ő szorgalmazta és finanszírozta, hogy a lehetőségeinkhez képest legjobb iskolákba járhassak. Édesanyám mindig hitt bennem, és mindig támogat.

2011 óta dolgozom a közigazgatásban, az elmúlt 10 évben és jelenleg is a Nagycenki Közös Önkormányzati Hivatal köztisztviselője vagyok. Aljegyzőként a munkám nagy részében Pereszteg község önkormányzati és államigazgatási feladatait látom el. Pályám során azt tapasztaltam, hogy minden önkormányzat más, és ennek az az oka, hogy minden településnek más-más értékei vannak. Természetesen a törvényi környezet egyforma, de a célok eltérőek. Akkor lehet sikeres egy település, ha megtalálja a maga értékeit. Kövesd esetében azt látom, hogy elindult egy úton, ami nem a sajátja, egy olyan úton, ami rá van erőltetve. Feladatomnak tekintem Kövesd saját útjának való megtalálását. Elutasítom a „merjünk kicsik lenni” nézetet, de véleményem szerint ne akarjunk mások lenni, mint akik vagyunk, mert akkor csalódás fog érni bennünket. Sopronkövesd nem a művészetek völgye, Sopronkövesd nem kíváncsi a magas művészeti értéknek álcázott giccsre. Sopronkövesd, az Sopronkövesd, Aggheggyel, kápolnával, erős vallási közösséggel, tele tisztességes, szorgalmas, rendszerető családokkal, vidám, életrevaló gyermekekkel, sportkedvelőkkel, zenélni, táncolni, túrázni vágyókkal. Célom, hogy visszaadjuk a települést a Kövesdieknek!

Hogy miért gondolom azt, hogy Sopronkövesd vezetésére, vagyis a polgármesteri tisztségre alkalmas vagyok? 13 évet dolgoztam a közigazgatásban, melyből 10 évet vezetői pozícióban töltöttem. Úgy érzem, hogy az a tapasztalat és kapcsolatrendszer, amit az évek alatt szereztem, a település vezetéséhez rendkívüli előnyöket biztosít. Az államigazgatásban végzett sok éves szolgálatom rálátást adott a polgármesteri és az önkormányzati munkára, melyet nagymértékben kamatoztatni tudok a polgármesteri feladatok ellátása során.

Hálás vagyok a Jóistennek, hogy magyarnak születtem. Büszkén gondolok hazám dicső történelmére, példaként tekintek nemzetünk nagyjaira. Hiszem, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem annak talapzatán állunk.

Életfilozófiám: élni és élni hagyni.